Na ebben még nagyon amatőr vagyok. De ugye mindent meg lehet tanulni, nézőpont kérdése ki mennyi időt hagy magának a tanulásra, hogy azután lehülyézze magát...

Teljesen véletlenszerűen kerültem ide. Csak láttam, hogy másik is csinálják. Gondoltam akkor miért ne???!Nekem miért nem?!Van rá lehetőség és mód...Na de a másik kérdés, ami ilyenkor felvetődik, hogy vajon miért? Miért kell ilyen? Miért nem elegendő csupán papírra vetni a véleményünket? Miért kell, hogy mások is láthassák, s miért osszuk meg velük a gondolatainkat? Ahogy elnézem minden embert más és más motivál arra, hogy blogoljon...van aki az eddigi valós és vélt sérelmeit itt adja ki, hogy aztán nyilvánosan sajnáltassa magát. (igen , én is ezt fogom tenni, mint a legtöbb ember, mert szinte ugyanolyan vagyok, mint a legtöbb ember). Aztán vannak olyan emberek, akik meg akarják mutogatni azt, amiben úgy érzik, hogy jók, de közben kurvára senkit nem érdekel, mint ahogy az sem, amit én zagyválok most össze. De momentán, a szerzőt-azaz engem- megillet az a figyelem, hogy miért pont itt kezdem el elsírni a gondom, óhajom,sóhajom, bajom, örömöm(ami mostanában baromira kevés). Megmondom őszintén nem tudom, talán azt várom, hogy mások belepampogjanak, vagy hogy találjak olyan olvasót, aki szintén átélte, amit leírok...nem tudom. De azt tudom, hogy semmilyen olyan képességgel nem szeretnék villogni, ami nem én vagyok, amit rám tukmáltak, vagy nem tukmáltak, amihez nem értek.